A PFAS-t, amelyet gyakran "örök vegyszereknek" neveznek, egyes kozmetikai csomagolásokban zsír- és vízálló tulajdonságaik miatt használják, míg az orto-ftalátokat lágyítóként használják az olyan anyagok rugalmasságának növelésére, mint a PVC. Ez az új törvény túlmutat az általános biztonsági állításokon, és magán a csomagoláson kötelezővé teszi a konkrét, ellenőrizhető közzétételt. A szabályok be nem tartása esetén a büntetés súlyos: a törvény felhatalmazza az osztályt, hogy elfogadja a végrehajtási szabályokat, és szankciókat és jogorvoslatokat ír elő, azzal a végső fenyegetéssel, hogy a termékeket az államban eltiltják. A márkák esetében ez a csomagolási ellátási láncok szigorú ellenőrzését jelenti, hogy azonosítsák ezen vegyszerek nyomait vagy szándékos felhasználását.
Ez a szabályozási nyomás felgyorsítja a már folyamatban lévő szélesebb körű iparági váltást: a „PFAS{0}}mentes” és a „ftalát-mentes” csomagolás felé való elmozdulást. A márkák aktívan keresnek olyan alternatív anyagokat és bevonatokat, amelyek nem támaszkodnak ezekre a vegyi anyagokra. Ez magában foglalja a papír-alapú csomagolás új zárótechnológiáinak feltárását (amelyek korábban PFAS-ra támaszkodhattak a zsírállóság érdekében), valamint alternatív lágyítószerek használatát, vagy rugalmasabb polimertípusokra való átállást (például bizonyos típusú PE vagy PP), amelyekhez nincs szükség ftalátokra. A floridai törvény kritikus jelzés arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok piaca az önkéntes tiszta szépségre vonatkozó állításokról a csomagoláson kötelező,{6}}törvényesen kötelező vegyi anyagok közzététele felé halad. Azok a márkák, amelyek proaktívan átalakítják csomagolásukat, hogy kiküszöböljék ezeket az anyagokat, nemcsak biztosítják a megfelelőséget, hanem jelentős versenyelőnyre is szert tesznek az egyre inkább összetevő-{8}}amerikai piacon.